Nagykereki bemutatása

Nagykereki község Hajdú-Bihar megye délkeleti részén fekszik, határ menti település. Megközelíthetõ vasútvonalon Debrecen felõl, valamint buszjárattal Biharkeresztes és Berettyóújfalu irányából. A legközelebbi fõútvonal 11 km-re található.

A község a Bihari sík kistájon fekszik, a Sebes-Körös hordalékkúpján. Környezete ma alacsony, holtmedrekkel tagolt ármentesített síkság. A község külterületéhez tartozik a Bojti rét egy része, amely természetvédelmi terület.

A község a megye legrégebbi települései közé tartozik. Kereki a XII. században már bizonyosan állandó határok között élõ település.

Napjainkban a községhez tartozik az 5 km.-re fekvõ tanyaszerû kis falu, Nagyzomlin. A két helység összlakossága 1389 fõ. A lakosság ipar hiányában viszonylag szerényen él.

Infrastrukturális hálózata a bihari térségre jellemzõ.

A községnek két mûemléke van, a Bocskai várkastély és a református templom. A várkastély a megye egyik legjelentõsebb mûemléke. Bocskai István az örökölt épületet reneszánsz stílusban átépíttette. A kastélyt a sok méltatlan használat után az 1960-as években újították fel elõször. 1966-ban rendezték benne az elsõ állandó kiállítást a Bocskai szabadságharc 360. évfordulójára. Az utóbbi években mind a kastélyt, mind a körülvevõ parkot átrendezték és felújították. Hasznosítása csak részben megoldott. A templom 1790-ben épült neo-klasszicista stílusban. Jelenleg tatarozásra szorul.

A falu neve az erdõ fogalmából ered, mivel a Berettyó mentén egykor hatalmas lombhullató összefüggõ parti erdõk voltak. A népmonda viszont azt tartja a helység nevének eredetérõl, hogy midõn Szent László királyunk holttestét saját akaratából Nagyváradra szállították, a holttesttel jövõ barátok ezen "akkor telepített helyen" éjszakáztak; de csodák csodájára mi történt?- A halottas kocsi kerekei éjszakának idején önmaguktól megindultak, a kocsi meg sem állt a nagyváradi Szent László templomig.

Eme mondát próbálják igazolni a római katolikus egyházmegye évkönyvei, melyek közül az 1866. évi a 11. lapon így kezdõdik: "B.M.V. De Curru seu Kereki juxta fluvium Körözs", majd utal azon tényre, hogy itt már a XII. században virágzó apátság állt, de 1552-ben megszûnt.

A helység eredeti neve elõtt a "Nagy" jelzõt az utóbbi századokban megkülönböztetésül használják, mivel Bihar megyében fekszik még egy Kereki nevû falu, az érmelléki Kiskereki, amelyik egykor jelentõsebb település volt. A középkorban Nagykereki Egyházaskereki néven ismert.

A község határos az elpusztult Régen nevû faluval, ma Régen, vagy Régeni puszta, Nagyzomlinnal, melyet a XIX. században Nagyzomlini pusztának említenek, szomszédos még Bedõ, Bojt, Hencida, Kismarja, Pelbárthida, és Nyüved községekkel. Az utóbbi két falu a jelenlegi Romániához tartozik. Nagykereki földterülete Trianon elõtt 5340 kat.hold volt.

Egy Ádám nevû helység, melyet 1552-ben Adaánnak írtak, ma Ádám puszta, a község határában feküdt, és az említett évben pusztult el Nagykerekivel valamint Nagyzomlinnal és Bedõvel együtt. Nagykereki Bocskai koráig gyorsan visszanépesült, a fejedelem uralkodása idején már város.

Vizei: a Kis Körös, mely hajdan folyó volt, éa hordalékkúpján épült a falu, a Barát ér /a monostorra, valamint az itt élt "barátokra", szerzetesekre utal/, továbbá a Dusnak ere. Van még egy ér, egykor Szent Péter erének nevezték, a hagyomány szerint a partján állt az ú.n. "veres barátok" kolostora. Vélhetõleg ferences rendi szerzetesek lehettek.

A Váradi Regestrum 1214-35 közt, tehát az 1241-42-es szörnyû tatárjárás elõtt megemlékezik egy kereki származású emberrõl. Mint említettük, a helységben apátság állt és a falu egyházi birtok volt, minden kétséget kizárólag egyházi központ, Egyházaskereki néven. Itt volt birtokos a vidéken született tudós Pázmány /Pázmán/ Péter, a rekatolizáció legnagyobb magyar személyisége. A család állítólag Zápoly János fejedelemtõl kapta adományba, de a Zólyomiak elfoglalták, ami hosszas pereskedéshez vezetett. E peranyagban olvassuk: "de Kereki, úgymond egykor egyházi jószág volt"... "hamisan isteni és egyházi törvények ellen foglalta volt azokat el az ifjú János király". Kétséges azonban, hogy a Pázmán család ténylegesen valaha is birtokolta volna, ugyanis 1483-ban egy Kerekibõl származó Vitus nevû királyi biztosról történik említés. 1530 táján Nagykereki az Ártándi Pálé volt, ami feleségének, Telegdy Rozinának a börtönbe hozzá intézett levelébõl is kitûnik. Ártándi Pált a testvérével, Ártándi Balázzsal együtt kivégezték. Hogy Kereki ezután is az Ártándi családé maradt, igazolja a megye 1552. évi összeírása, amelyben Ártándi Kelemen Kerekiben 8 portával szerepel. Õ is Szapolyai híve volt. Kelemen egyik fõ elõmozdítója Izabella királyné ügyének Ferdinánd ellen.

Zólyomi Dávid felesége, Iktári Bethlen Kata jogán birtokolja. Közismerten az õ tulajdona volt Székelyhíd és Micske is. Börtönben halt meg, a micskei templom úrasztala alatt nyugszik.

A megy 1552. évi összeírásában két Kerekit említenek, valószínû azért, mert a falu és a vár- amúgy vízzel elválasztva- külön tartozott. A korábbiakban említett birtokosok a várat bírhatták, a falu birtokosa pedig Haranghy Ambrus /Ambruzs/ és Kereki Ferenc. II. János király pedig Vay Balázsnak adományozta, fia, István részére.
Más forrás azt említi, a XVI. Század közepén a település birtokosa Báthory István erdélyi fejedelem, aki Hagymássy Kristóf váradi kapitánynak adományozta.

Tény azonban, hogy 1600 táján Bocskai István kezében találjuk Nagykerekit, ki e birtokhoz mint Báthory Zsigmond fejedelem nagybátyja és kedves embere jutott. Tanúsítja Zsigmond fejedelem Gyulafehérvárott 1590-ben kelt azon okmánya, amelyben Kerekit a Bocskai javak közt elsõ helyen említi. Szalay történeti írásában azt állítja, a várat Bocskai átépíttette. A belsõ várrészt sarokbástyákkal ellátott külsõ várfal és vizesárok fogta körül. Ma már elképzelni sem tudjuk pontosan a várat, amit ma látunk az épületekbõl, átalakított maradvány. A késõbbi fejedelem "vadaskertet" is kialakíttatott a vár mellett. Mivel Bocskai Kerekiben lakott, a helység országos nevezetességûvé vált.

Bocskai fegyverfogásának az elõzményéhez tartozik, hogy Belgiojoso, felsõmagyarországi császári fõkapitány szeptember 28-ra a rakamazi császári táborba magához hívta a bihari fõurat, hogy tisztázza magát az összeesküvés vádjában, de az gyanúsnak ítélte a hívást, és nem ment el a táborba. Nem tagadta meg nyíltan a "király képe" rendelkezésének teljesítését, de betegségre hivatkozva halasztást kért. Ezalatt Sólyomkõ várában /ma várrom Romániában a Sebes-Körös mellett a hegyekben/ szervezte a védelmet. Összehívta várainak kapitányait, hogy felfedje elõttük török kapcsolatát, tanácsot kért a teendõkre vonatkozóan. A rögtönzött kis haditanács úgy döntött: a támadásnak leginkább kitett Kereki várkapitánya sürgõsen kérjen segítséget Gyuláról, hogy megvédelmezze erõsségét. Bocskai hasonló megbízást adott a szentjobbi kapitánynak is. Ez utóbbi azonban felfedte a terveket Goncini váradi vicegenerálisnak, aki mindenrõl értesítette Belgiojosot, és október 2-án kardcsapás nélkül bevette Szentjobbot. Innen Kereki alá vonultak a katonái és október 3-án ostrom alá fogták a várat, amelynek kapitánya Örvéndy Pál zsoldba fogadta az Egry István Hajdúkapitány vezetése alatt álló háromszáz köleséri szabad hajdút, s azokkal és a lakosság segítségével napokig tartotta a várat a felmentõ sereg megérkeztéig, majd kirontva a várból ollóba fogták a császáriakat. Ez volt az elõzménye az 1604 október 15-i dicsõséges Álmosd-Diószegi csatának, ahol Bocskai legyõzte a császáriakat. (Az érintett településekkel közösen az idei évben szervezzük a dicsõséges hadjárat 400. évfordulóját, egy egyhónapos ünnepségsorozat keretében.)

Hogy Bocskai István fejedelemnek mily kedvenc helye volt Kereki, s hogy Erdély oltalmára mily fontosnak látta, mutatja az általa különösen kegyelt Kismarja város részére 1606 szeptember 22-én Kassán kelt latin szövegû szabadalom levele 10. pontja, amelyben gondoskodik a vár jövedelmérõl, valamint a kereki iskoláról és egyházról.

Bocskai utód nélkül halt meg, és ez esetben igaz az említett történeti sorrend, Kereki a Báthory, és Hagymássy családra szállt:
a/ A XIX. század végén még az egyház birtokában volt egy 1617-bõl származó úrasztali tányér, melynek körirata: KEREKI VÁROS EKLÉSIÁBAN AZ SACKRAMENTUM KISZOLGÁLTATÁSÁRA RENDELTETETT EZ TANÉR KI MÁSRA FORDITJA ÁTKOZOT.- 1617. ANNA BÁTHORI de SOMIO. A körirat közepén a Báthoryak címere egy visszahajtott sárkány.

b/ Hagymássy Kristóf fia, János 1632-ben Szentpéternél (Péterszeg) a töröktõl foglyokat szabadított ki, vitézségéért aranylánccal jutalmazták.
Birtokai voltak Huszton, Déván, Kõvárd, Telekden, Kerekiben, stb. Ennek fia, Miklós Kõvárnál leesett a lováról és meghalt utód nélkül.

Ezután 1630-ban kevés ideig fejedelemséget is viselt Bethlen István, majd ennek Kata lánya nyomán a veje, Zólyomi Dávid a birtokos. A XIX. század végén az egyház birtokában volt egy aranyozott ezüst kehely. E kelyhen nyílvesszõvel átlõtt nyakú két hattyú és két csillag, mint a Bethlen család címere díszlett.

Zólyomi Dávid 1649. augusztus 1-én halt meg kõvári börtönében, nejét a fejedelem meghagyta kereki és micskei birtokában. A család kihalása után 1722-ben a református egyház jegyzõkönyvében kincstári birtokra utal a bejegyzés.

1660. május 9-én Szejdi pasa bevette a várat, Kereki várossal együtt. 1705-ben itt tanyáztak II. Rákóczi Ferenc kurucai, Gyürky Pál innen hívta fel a megyéket felkelésre. Megtörténhet, a Kereki várat a többi várral együtt 1712-ben pusztították el. Bár Kerekiben még 1748-ban is tanyáztak katonák. A XIX. század végén a vártól a helységet csak a Kis Körös árka választja el. A hagyomány szerint a falu egykor nem itt feküdt, hanem a Kistelek temetõ-bokrának nevezett helyen. A XIX. században fiú és lányiskolája volt a községnek, de az iskolarendszer Bocskai koráig nyúlik vissza.
A község XX. századi történetét még nem írták meg. A Trianon-i békediktátum /1920. június 4./ következtében Nagykereki határfaluvá vált.

A Nagyvárad-Debrecen vasútvonalak a románok a határsávon túl felszedték, így Nagykereki holtvágányon végállomássá lett. Jelenleg a község összlakossága Nagyzomlinnal együtt 1389. lélek. A lakosság egyre fogy. Hátrányos helyzetû régió, minden jelentõsebb ipar objektum nélkül. Ettõl függetlenül az infrastruktúra viszonylag elfogadható, víz, gáz, telefon, utak rendezettek. Sajnos a falu lakossága megállíthatatlanul fogy, bár ennek a községnek már 1910-ben 1747 lakosa volt, már ekkor mûködött vasútállomás, postahivatal, telefonállomás.